Az Európa Tanács régi csont. Közkeletű, hogy egyik legfontosabb vívmánya az emberi jogok feletti őrködés, hiszen ő működteti az Emberi Jogok Európai Bíróságát, ami az Emberi Jogok Európai Egyezményének betartását felügyeli. Ez az a bizonyos strasbourgi bíróság, amiről oly’ gyakran hallani.

Az Európa Tanács 1949 óta feddi intő szóval – mást nem is nagyon tehet – az egyezményt megszegőket. És ez így jó, ez így szép.

Magyarországot most rendesen leteremtette a Tanács, mondván, hazánkban burjánzik az intolerancia, az oktatási rendszer nyíltan szegregál, a menekültekkel a kutya sem törődik. E megállapításokkal nehéz lenne vitatkozni, s jogos az a kérés is, hogy bűncselekmények felderítése során vizsgálják, vajon nem rasszista indíték áll-e a háttérben. Mi is ezt kérjük a szomszédos államoktól, Szlovákiától, Szerbiától. Így hát ez így jó, így szép.

Az Európa Tanács szerint Magyarországon túl nagy a szólásszabadság. Nincsen neki korlátja. Itt az adatvédelem túl erős, nem lehet tudni, ki kicsoda. Nem írják össze a kisebbségeket, nem tudni, most ki is itten a szerb, a horvát, ki a cigány. Hát ennek nem örül a jelentés. Én meg ennek az ordas baromságnak nem örülök.

Az Európa Tanács jelentésében ezt emeli ki, hogy túl nagy a szólásszabadság? Az ET mindeddig e jogok védelmét volt hivatott ellátni. Magyarországon korlátozna. Szerinte az interneten szabadon jelenhetnek meg uszító írások, és ez rossz. Szerintem magyar vívmány, azon kevés dolgok közé tartozik, ami még megmaradt nekünk, hogy az interneten minden hülye kifejtheti teljesen érdektelen nézeteit a világ folyásáról.

Az úgynevezett gyűlölettörvény – ha jól sejtem, egészen véletlenül ezért lobbizik nálunk a nagy tekintélyű intézmény – egy tévedésen alapul . A tévedés az, hogy alapvető szabadságok, jogok korlátozása megszűntetné a nem kívánt jelenséget. Szeretném emlékeztetni azokat, akik így gondolják, hogy a sörpuccs és az azt követő börtön meghozta Hitleréknek azt, amire annyira szükségük volt: a publicitást, a tömegtámogatást. A szélsőséges nézeteket nem lehet betiltani, mert azok attól nem szűnnek meg. Amerikai módra ignorálni kellene őket, ehhez persze közmegegyezésre van szükség a sajtó, a közélet képviselői között. Szerintem ez nem lehetetlen. Csupán annyit kell tenni, hogy a bulvár és egyéb sajtó szavát kell venni, nem szólaltat meg, mutat be ilyeneket (lásd: szerencsétlen pszichiátriai eset Bácsfi Diánát, akit Havas „robbantott” be a közéletbe a reggeli műsora nézettségének emelése céljából. Akármennyire nyilvánvaló volt, hogy beteg emberről van szó, máris került párezer követő.) Tudom, a közmegegyezés a nehezebb út, a kevésbé járható, de jó ha tudjuk, az egyetlen. A tiltás hazánkban csak a sanda gyanút erősíti. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél – tartja a magyar köznyelv.

A kisebbségek összeírásának hiányát az adatvédelem nyakába varrni pedig egyszerűen tudatlanságra vall. Magyarországon az kisebbségi, aki regisztrálja magát annak, őt lehet összeszámolni. Tehát a dolog alapja az önkéntesség. Lám, Olaszországban Berlusconiék erőszekkal összeírták a roma populációt. Ez egy fasisztoid akció. Az adatvédelmi törvények bennünket óvnak, nem szabad hozzájuk nyúlni.

Hazánkban rendelkezésre állnak a jogi eszközök ahhoz, hogy harcoljunk a szegregáció, a rasszizmus ellen. Csak mint oly sok mindennel, ezzel is az a helyzet, hogy ugyan a szabályozás már létezik, mégsem élünk vele, nincs társadalmi-politikai akarat a problémák tényleges megoldására.

A Magyar Gárda „szabályozását” teljesen megoldják a jelenlegi törvényeink. Ha a gárdisták testületileg megszegik ezeket, a törvény teljes szigorával le kell sújtani rájuk. Ha a törvényt betartják, de a véleményük nem tetszik nekünk, két dolgot tehetünk: vagy vitatkozunk velük, vagy ignoráljuk őket. Véleményem szerint kellene legyen egy olyan szint, amin túl nem szállunk vitába. Egy olyan pont, amitől a vélemény a társadalmi közmegegyezés (és nem a törvények) szerint már annyira szélsőséges, hogy az már elfogadhatatlan. Innen kell ignorálnunk a dolgokat. Ehhez kellene megegyezni, egyeztetni.

Nem gyűlölettörvény kell, hanem konszenzus. Most, hogy a politika diszkreditálódott, itt a lehetőség a civilek előtt: tessék kikényszeríteni azt.